(Gouranga Prabhu oktatói jegyzetei)
atha jamanijamáh:
ahimszá szatjam asztéjam brahmacsarjam ksamá dritih
dajárdzsavam mitáhárah saucsam csaiva jamá dasah /17/
A tíz jama (tilalom) a következő: ahimszá (erőszakmentesség); szatjam (igazmondás); asztéja (nem-lopás); brahmacsarja (cölibátus); ksamá (megbocsájtás); dhritih (kitartás); dajá (kegyesség); árdzsavam (szerénység); mitáhárah (mértékletes evés); és saucsa (tisztaság).
Szvátmáráma tíz jamát sorol fel, míg Patandzsali ötöt említ. Patandzsali ötödik jamája z aparigraha (nem-birtoklás), ami némiképp kapcsolható a szerénység és mértékletes evés elveihez. A saucsa azonban Patandzsalinál a nijamák között jelenik meg. A megbocsájtás, kitartás és kegyesség pedig inkább tulajdonságok, mint konkrét tevékenységekre vagy szokásokra vonatkozó tilalmak. Ez arra is enged következtetni, hogy a hatha-jóga magatartási kódok mellett erkölcsi és jellembeli értékredek felállítására is törekszik.
tapah szantósa ásztikjam dánam ísvara-púdzsanam
sziddhánta-vákja-sravanam hrímatí csa dzsapó vratam
nijamá dasa szampróktá jóga-sásztavisáradaih /18/
A jóga tudományában jártas szakértők által felsorolt tíz nijama (előírás) a következő: tapasz (lemondás); szantósa (elégedettség); ásztikja (hit Istenben); dána (adományozás); Ísvara-púdzsana (Isten imádata); sziddhánta-vákja-sravana (a szentírások kijelentéseinek hallgatása); hrí (szégyenkezés); matí (értelem); dzsapa (a szent nevek ismétlése) és vratam (vallásos fogadalmak követése).
Szvátmáráma ismét némileg eltér Patandzsalitól. A saucsát a jamák közé teszi, de a többi négyet felsorolja. Az “ásztikja” kifejezés arra utal, hogy a jóga gyakorlójának teisztikus világnézettel kell rendelkeznie, ha sikert akar elérni a jóga gyakorlásában. Az ateisztikus vagy imperszonalista filozófiák nem adnak megfelelő alapot a jóga magasabb szintjeinek sikeres gyakorlásához. A hrí a vallásos elvek megszegése feletti szégyenérzetet jelenti, míg a matí a lelki intelligenciát, amelyre Isten imádata és a szentiratok tanulmányozása által teszünk szert. Egyes kommentátorok a dzsapó vratam szavak helyett a tapó hutam szavakat említik a vers végén, de nem lenne logikus, ha a tíz elv felsorolásában kétszer ismétlődne a lemodás elve. A hutam szó a védikus áldozati ceremóniákra utalna, amiket a jelenlegi korszakban inkább a szent nevek éneklésével szoktak helyettesíteni.
atha ászanam
hathaszja prathamángatvád ászanam púrvam ucsjaté
kkurját tadászanam szthairjam árógjam csánga-lághatvam /19/
Elsőnek az ászana leírása következik, lévén a hatha-jóga első[dleges] tagja. Az ászanát a szilárd testhelyzet, ez egészség és a végtagok könnyedségének elérése
érdekében kell gyakorolni.
Az ászana a hatha-jóga első és elsődleges angája, vagyis testrésze. Bár Szvátmáráma előzőleg felsorolta a jamákat és a nijamákat, itt arra utal, hogy az is belekezdhet az ászanák gyakorlásába, aki még nem vált tökéletessé a jama és nijama gyakorlásában, bár a hosszú távú siker érdekében ezek gyakorlását sem szabad elhanyagolni. Az ászana segítségével képessé válhatunk a szilárd és erőlködés nélkül fenntartott meditációs testhelyzet (pl. lótuszülés) elérésére, megszabadulhatunk a betegségektől, és a fölösleges zsírtartalékoktól. A jógi teste könnyű, vékony, mégis erős és kemény, mint a gyémánt. A hajlékonyság és erő elveit ellentmondás nélkül képes egyesíteni a testében az ászanák gyakorlása által.
vaszisthádyais csa munibhir matszjéndrádjais csa jógibhir
angíkritá-nyászanáni kathjanté kánicsin majá /20/
Le fogok írni bizonyos ászanákat, amelyeket az olyan bölcsek, alkalmaztak, mint Vaszistha, és az olyan jógik, mint Matszjéndra.
A későbbi versek nem említik konkrétan a vaszisthászanát, illetve a matszjéndrászanát, holott mindkettő meglehetősen ismert, és az astanga-sorozatokban is megtalálható. Ebből következtethetünk arra, hogy a Hatha-jóga Pradípiká nem írja le az összes ászanát, amelyek akkoriban használatban voltak, csupán néhányat közülük, valószínűleg az alapvető és könnyebben kivitelezhető ászanákat.
dzsánúrvór antaré szamjak kritvá páda-talé ubhé
ridzsu-kájah szamászínah szvasztikam tat pracsaksaté /21/
Mindkét talpunkat tartsuk a combjaink alatt, és üljünk egyenesen és nyugodtan. Ez a Szvasztikászana.
A szvasztikászana a sziddhászanához hasonlít, csak ott a talpak a comb és a vádli közé vannak beszorítva.
szavjé daksina-gulpham tu pristha-pársvé nijódzsajét
daksiné ‘pi tathá szavjam gómukham gómukhá-kriti /22/
A jobb bokát vigyük a bal csípőnkhöz, a bal bokát pedig a jobbhoz. Ez a Gómukhászana, amely egy tehén fejéhez hasonlít.
ékam pádam athaikaszmin vinyaszéd úruni szthitam
itaraszmimsz tathá csórum vírászanam itíritam /23/
Az egyik lábat helyezzük az ellentétes combra, valamint a másikat is. Ez a vírászana.
A vírászana alatt manapság a japán ülést nevezik, amikor a két bokánk közé ülünk a földön.
gudam nirudhja gulphábhjám vyutkraména szamáhitah
kúrmászanam bhavéd étad iti jóga-vidó viduh /24/
A jobb bokát helyezzük a végbélnyílás bal oldalára, a bal bokát pedig a jobb oldalára. Ezt a pózt a jógik kúrmászanának nevezik.
A fenti leírásnak megfelelő pózt manapság lólászanának nevezzük (abban az esetben, ha a bokák keresztezésével egyidejűleg fel is emeljük magunkat a levegőbe a tenyereinken.) A kúrmászana alatt azt a teknőspózt értjük, amikor a karokat a térdeink alatt hátrafelé kidugjuk, és előrehajolunk.
padmászanam tu szamszthápja dzsánúrvór antaré karau
nivésja bhúmau szamszthápja vjómasztham kukkutászanam /25/
Amikor a padmászanát felvéve és a karokat a comb alá dugva a jógi felemeli magát a földről, miközben a tenyerei a földön nyugszanak, azt Kukkutászanának nevezzük.
A Kukkutászana kakaspózt jelent, és pontos végrehajtása úgy történik, hogy a karokat a comb és a vádli között dugjuk át, miközben a lábak lótuszban vannak. Akkor szép, ha a combokat minél magasabbra tudjuk emelni a földről, és ehhez általában könyékig át kell dugni a karokat a lábak között. A fejet is fel kell emelni.
