Az anyagi tudat egy pontra, vagy területre történő rögzítése a koncentráció(dhárana). A meditáció
(dhyána) az, amikor a dháranában (koncentrációban) egy irányba rögzített tudatot hosszan elnyújtva
(megszakítás nélkül) fenntartjuk. Samádhinak (teljes lelki elmélyedésnek, transznak) nevezik azt a
tudatállapotot, amikor a meditáció során a jógi anyagi tudatában egyedül a meditáció tárgya ragyog, s
úgy tűnik, mintha a lélek (purusa) saját formája (svarúpa) sem létezne.”
( Patandzsali, fordítás forrása :Gaura Krisna 2018.b.)
“Az anyagi tipusú meditációs gyakorlatokban a tanuló kezdetben valamilyen durva fizikai tárgyra irányítja
figyelmét. Ez jó kapaszkodó az állandóan csapongó anyagi tudatnak (citta), segíti őt a megállapodásban.
Amikor a jógi … erőfeszítéseinek köszönhetően képessé válik tudatának automatikus, akaratától
független elemző tevékenységét is megállítania, tudatában már csak a meditáció tárgya (artha) ragyog.
Ezt az állapotot hívják durva fizikai szintű, elemzés nélküli samádhinak. A későbbiekben a meditáció
durva fizikai tárgya is változhat. Egyre finomabb fókuszpontot választva a meditációs tárgy lehet
valamilyen hang, illat, akár valamilyen testérzet is.”
( Gaura Krisna Prabhu – A jóga ,tiszta forrásból)
Amikor egy jógi a közvetett , anyagi tárgyú meditációt gyakorolja és durva fizikai szinten már
meghódította az elméjét, akkor számára a következő lépés az, hogy a durva fizikai tárgy jelenléte nélkül
meditál. Ekkor vagy egy durva fizikai tárgy finom fizikai szintű , mentális képe jelenti a folyamat
fókuszpontját, vagy egy olyan objektum, amely a hétköznapi érzékek határán kívül esik.
( Gaura Krisna Prabhu- A jóga tiszta forrásból)Mantra meditáció.
A mantra szó a manas (elme) és a tráyate (felszabadít) szavak együttes jelentéséből érthető meg, s
olyan misztikus jelentéssel bíró hangzók, szavak vagy imák hangvibrációjára utal, amelyre a meditáció
tárgyaként koncentrálva az elme hullámzása, nyughatatlan természete lecsillapítható, valamint a
megfelelő mantra ismétlésével a tudat tökéletesen megtisztítható az anyagi szennyeződésektől is.
Harmonizálja a test fiziológiai működéseit, ugyanakkor kapcsolatot teremt a lélek és a transzcendentális
világ között.
A mantráknak négy típusát különböztethetjük meg. ( forrás: Mahánidhi 1998.)
- Azokat a mantrákat amelyek a “jóság” kötőerejében állnak (sáttvika), a belső fény, a megvilágosodás, a bölcsesség, a szeretet, az együttérzés és Isten megtapasztalása céljából használják…
- A szenvedély minőségében álló ( rájasika vagy rájasa) mantrák használatának a célja a jó természetű utódok létrehozása és a meggazdagodás. Vagyis anyagi jólétet eredményezhetnek, a sattvika mantrákkal ellentétben azonban nem felemelik, hanem az anyagi energia egyre mélyebb rétegeibe taszítják az embert…
- A tudatlanság minőségét hordozó (támasika) mantrák használata fekete mágiának minősül. Bűnös tetteket követnek el általuk pl. akarata ellénére akarnak kiengesztelni valakit, rontást hoznak valaki fejére, vagy éppen erkölcstelen tettekre vesznek rá embereket stb…
- A jógi szempontjából a legfontosabb a kötőerők felett álló , transzcendentális mantrák. Olyan hangvibrációk ezek, amelyek lelki tartalmuk, misztikus jelentésük révén nem csak rögzítik az elmét, hanem meg is tisztítják a világi életszemlélettől és a téves önazonosítástól…Általuk a jógi képes eloszlatni az illúzióvilág fátylát és felülemelkedni a kötőerőkön, hogy megértse önmaga és Isten lelki természetét…
(Gaura Krisna Prabhu- A mantrák tipusai)
