” Ahogy az oroszlán és a tigris is lassacskán szelidíthető meg, ugyanúgy kell bánni a lélegzettel is, máskülönben elpusztítja a gyakorlót.”
(Hatha-jóga- pradípiká II. 15.)

Az átlagember nyugalmi, ellazult állapotban fél liter levegőt lélegzik be és ki. Ugyanez a személy ha teljesre tárja a mellkasát és a hasát, további két liter levegőt tud beszívni és kilélegezni. Egy tapasztalt jógi ezen felül még másfél liternyi oxigént tud magához venni. Összesen így négy liternyi levegőt egy lélegzet alatt. Ez nyolcszorosa az átlagember hanyag tüdőkapacitásának!
A légzés folyamatát három részre bontjuk:
– hasi légzés, vagy rekeszizom légzés
– Bordaközi légzés
– tüdőcsúcsi légzés
A három részt összekapcsolva kapjuk a teljes tüdős jógalégzést, vagyis az ddzsají pránájáma légzést.Ez további négy részre bontható:
púraka-  belégzés
antar kumbhaka- légzés benntartás
récsaka-  kilégzés
bahír kumbhaka-  légzés kinntartás

Uddzsájí pránájáma gyakorlása

1. Álljunk egyenesen, összezárt lábakkal, párhuzamos lábfejekkel.
2. A csípőt némileg toljuk előre, a hasat pedig húzzuk be.
3. A vállakat nyissuk szét és eresszük le, a fejünkkel pedig nézzünk egyenesen előre. Ez a kiinduló állás, a tádászana. Lényege ,hogy a gerinc minél egyenesebb legyen. A légzőgyakorlat során is igyekezzünk mozdulatlanul tartani a gerincünket.
4. A kezeinket zárjuk andzsali múdrában (imádkozó kéztartásban) a szívünk előtt ,és lélegezzünk ki.
5. Lélegezzünk be mélyen, lefelé nyomva a rekeszizmot, az orrlyukainkban sziszegő hangot hallatva, majd a két könyökünket két oldalt nyissuk szét, és mozgassuk felfelé.A belégzés során a tüdőt lentről felfelé teljesen töltsük meg levegővel.
6. A belégzés végére a két könyék a fej fölött van két oldalt, míg az ujjaink az állunk alatt érintik egymást.
7. Rövid szünet után lélegezzünk ki, behúzva a hasizmot, és felfelé húzva a rekeszizmot, majd a két könyököt hajlítsuk be,és érintsük össze a mellkasunk előtt. Az ujjaink továbbra is összeérnek. A kilégzés során rezegtessük meg a hangszálainkat, és adjunk ki zümmögő hangot.
8. A légzőgyakorlatok alatt meditálhatunk azon, hogy a belégzésünk susogása a “SZVÁ”, kilégzésünk pedig a “VÁ” hangot hozza létre. E két szótag együtt a SZVÁHÁ védiks mantrát alkotja, melynek jelentése : “Felajánlom magamat a Legfelsőbbnek.”
9. Rövid szünet után kezdjük előlről belégzéssel. Ez egy teljes pránájáma ciklus.
Hajtsuk végre 21-szer.
10. A gyakorlat végén eresszük le a kezünket és fejezzük be tádászanában.

( Forrás: Gauranga Prabhu- Pránájáma)